Barack Obama elnök és Joe Biden alelnök részt vesz egy találkozón a Fehér Ház Cancer Moonshot Munkacsoportjával – Obama elnök új nemzeti elkötelezettsége a rák felszámolására, ahogyan azt ismerjük – a Fehér Házban 2016. február 1-én. A Fehér Ház hivatalos fotója: Pete SouzaEz a cikk egy Science Friday interjún alapul, és eredetileg az volt közzétett a PRI.org oldalon.
Amikor Richard Nixon elnök aláírta az 1971-es nemzeti ráktörvényt, elindította a rák elleni háborút.
Körülbelül 45 évvel és több mint 100 milliárd dollárral később nyerünk? könyvében, A rák halála , Vincent DeVita Jr., a National Cancer Institute korábbi igazgatója határozottan „igen”-t mond.
„Csökkentettük a rákos megbetegedések előfordulását, valóban jelentősen csökkentettük a morbiditási és halálozási arányokat. De tudod, a halálozás 25 százalékos, a mellrák esetében 25 százalékos csökkenése mindezek a dolgok nagyon is valóságosak, és mind adat. Az adatok körülbelül öt évesek, így amikor végre utolérik 2016-ot, még lenyűgözőbbek lesznek” – mondja DeVita.
Az elmúlt években számos izgalmas fejlemény történt a rákkezelésben. Egyrészt a kutatók több olyan tulajdonságot tártak fel, amely az összes ráktípusra jellemző. Ez a felfedezés reményt ad az orvosoknak, hogy képesek lesznek egyetlen kezelést kidolgozni a létező több száz és száz különféle rák kezelésére.
„Vannak bizonyos szerzett tulajdonságok, amelyekkel a rákos sejtnek rosszindulatúvá kell válnia, növekednie kell, saját vérellátását biztosítania kell, kikerülnie kell az immunrendszert és áttéteket kell adnia” – mondja DeVita. „Ahelyett, hogy 100 különböző rákra összpontosítana, megtámadhatja a fémjeleket. A hatásos rákterápiák… akaratlanul is megtámadták a jellemzőket. A legtöbbjük például az ellenőrizetlen növekedés ismertetőjegyét támadja… Egy gyógyszert fogsz vizsgálni, hogy megtámadjon egy bélyeget, egy másikat, hogy megtámadjon egy másik bélyeget.”
Más tudósok megpróbálták a rákot krónikus betegséggé alakítani – olyanná, ami új gyógyszerekkel kezelhető.
„Azt gondolom, hogy miközben dolgozunk, és megtanuljuk, hogyan kombináljunk különböző szereket, teljesen kiirtjuk a sejteket. De addig ezek a betegek valóban nagyon normális életet élnek. És azt hiszem, ezt még az új immunterápiás gyógyszereknél is többet látjuk, ahol úgy tűnik, hogy a rendszer leállítja a daganatot, és a betegek normálisnak tűnnek – bár ha alaposan megnézzük, akkor is megtaláljuk a daganatot.” mondja.
A DeVita szerint a rák elleni háború megnyerésének nagy része az, hogy jobb módszert találtak annak kezelésére, hogy az emberek hogyan jutnak hozzá a kezelésekhez és általában az egészségügyi ellátáshoz. Arra biztatja az orvosokat, hogy alkalmazzanak agresszíven új gyógyszereket, és tegyenek meg mindent, hogy meghosszabbítsák pácienseik életét.
„A nővérem úgy halt meg [tüdőrákban], hogy nem kapott esélyt egy olyan gyógyszerre, amely talán 60 százalékos esélyt adott neki arra, hogy tisztességesen meghosszabbítsa az életét. És ez mindig megtörténik. Úgy gondolom tehát, hogy meg kell változtatnunk azon, ahogyan a betegek hozzáférhetnek a kísérleti gyógyszerekhez” – mondja DeVita. „Azt hiszem, ha van esély arra, hogy valaki reagál valamire, akkor agresszív orvos lesz belőled. Valójában nem szabad elvágni a reményt egy rákbeteg számára… Mindezek az új fejlesztések, amikor megjelennek, nem jönnek ki általánosan az egész országban. Zsebben jönnek ki.”
Azoknak a betegeknek, akiknél rákos diagnózist kapnak? DeVita szerint a legjobb, amit tehetnek, ha találnak egy jó orvost, aki hajlandó mindenféle kezelési lehetőséget megvizsgálni.
„Körül kell kérdezni… minden információt felhasználni” – mondja DeVita. „Ha van egy nagyszerű alapellátás orvosa, mint én, akkor az általában talál valakit az Ön számára. De azt hiszem, olyan orvost szeretne, aki hisz abban, amit csinál… Ha újonnan diagnosztizáltak rákot, és [az orvosa] azt mondja: „Nem tehetek érted semmit”, akkor keresned kell egy másik orvost.