A hálaadásnapi vacsorát leszámítva a „szép madár” kifejezés néhány rikító tollat juttathat eszünkbe. De a művésznek Katrina van Grouw , a madarak vonzereje nem mindig mély; a felszín alatt van, olyan formában és szerkezetben, mint a madár izmai és csontjai.
Az új könyve, A tollatlan madár (Princeton University Press, 2013), leleplezi ezt a rejtett, néha kísérteties szépséget. Rajzok százai találhatók benne, amelyek mintegy 200 madárfajt ábrázolnak a „levetkőzés” különböző szakaszaiban – vagyis a tollaktól és bőrüktől megfosztva, hogy felfedjék az alábbi struktúrákat. A kísérőszöveg leírja a madarak morfológiáját a működéssel és a madarak evolúciójával kapcsolatban.
Gentoo pingvin ('Pygoscelis papua'). Bőr eltávolítása. © Katrina van GrouwVan Grouw, aki hivatalosan művészeti képzettséggel rendelkezik, és egykoron a londoni Természettudományi Múzeum ornitológiai gyűjteményeit gondozta, azt mondja, hogy a könyv ihletését még egyetemista korában kapta, és élő madarak rajzain dolgozott. „Szerettem volna némi háttérkutatást végezni a madarak anatómiájával kapcsolatban, hogy rendbe tegyem az élő madarakat. És arra gondoltam, hé, nagyon hasznos a művészek számára, ha meg tudják érteni az alanyok alatti anatómiát” – mondja. 'Ez az ötlet valami sokkal nagyobb dologgá fejlődött: egy olyan könyvet készíteni, amely minden madár- és természetbarát számára érdekes, nem csak a művészek számára.'
Erdei galamb („Columba palumbus”). A jobb szárny felső és alsó oldala, a rejtett tollakkal eltávolítva a repülési tollak rögzítését. Néhány belső másodlagos hiányzott ebből a példányból. © Katrina van GrouwA leírás ellenére azonban „ez a könyv nem a madarak anatómiája” – írja van Grouw, aki egyben taxidermia specialista is. „Ez valóban egy könyv arról szól kívül a madarak közül. Arról, hogy megjelenésük, testtartásuk és viselkedésük hogyan befolyásolja belső szerkezetüket, és hogyan befolyásolja őket.”
Van Grouw készítette a rajzokat a könyvhöz – amelyek a nagy kormoránoktól kezdve mindent tartalmaznak ( Phalacrocorax szénhidrát o) cornish brojlerekhez ( A kakas az egy kakas ). Férjével természetes pózban készítették elő a példányokat, ő pedig felvázolta és életnagyságúra festette őket. Noha a rajzok többsége ceruzával készült, van Grouw azt mondja, hogy digitálisan változtatta meg a színt, „hogy a rajzoknak szép szépia tónusát adják”.
Nagy fakopáncs („Dendrocopos major”). Bal: a bőr eltávolítva, de a farok megmaradt. Jobbra: csontváz. © Katrina van GrouwLehet, hogy nem a „szép” az első szó, ami eszünkbe jut, amikor megpillantjuk a bőrös és csontvázas harkályokat, amik egy gubancba kapaszkodnak, de van Grouw sörte a felvetésre, hogy alkotásai kényelmetlenséget okozhatnak a nézőknek. „Mindig összerándulok, ha azt mondják, hogy ez egy kicsit véres” – mondja.
„Vizuálisan próbáltam olyan képeket készíteni, amelyek a 19. századi gyönyörű illusztrációkra emlékeztetnek” – mondja van Grouw, mint pl. A madarak oszteológiája Thomas Eyton és James Erxleben illusztrációi a moa csontokról . „Volt néhány gyönyörű felszín alatti rajza, valamint csontjairól és izomzatáról készült gravírozása” – mondja. „A 19. századi illusztrációk legjavának szépségét próbálom összerakni egy naprakész szöveggel, amely inkább az élő madarak evolúciójáról és alkalmazkodásáról szól, nem pedig az elhullott madarakról.”
A könyv készítése során egyetlen madár sem sérült meg – jegyzi meg van Grouw. „Kizárólag azoknak a madaraknak a jóindulatára hagyatkoztam, amelyek természetes módon pusztulnak el olyan helyeken, ahol megtalálhatók voltak, és sok ember jóindulatában, akik felszedték őket számomra” – írja. Van Grouw munkáit (beleértve a tengeri tájakat is) láthatja nála weboldal .