A Föld következő határa: Az antropocén

A következő kivonat a A természetellenes világ: Versenyfutás a civilizáció újjáépítéséért a Föld legújabb korában , írta: David Biello.

Az űrből nyíló kilátás megváltoztatja az embert.

Közvetlenül 1968 karácsonya előtt William „Bill” Anders és két másik férfia Hold körül forogtak a prózai elnevezésű Lunar Module-ban, utazókolyan messze a Földtől, mint az ember valaha.

Az Apollo 8 december reggelén indult el Cape Canaveralról21. Mint Anders, Frank Borman parancsnok és James modulpilótaLovell átrobbant az atmoszférán és azon túl, a Föld pedig elapadtbolygó méretű kosárlabda méretű. Az űrhajósok azzal foglalkoztakrepülési ellenőrző lista. Mire eltelt tizenegy óra, megjelent a bolygónem nagyobb, mint egy baseball, és három napon belül az űrhajósok megvoltakegészen a Holdig lebegett.

Pontosan abban a pillanatban, amikor a NASA tervezői megjósolták, ez a magányemberes modul a hatalmas űrben megszakadt a rádiókapcsolat. Az űrhajósokelhaladt a Hold mögött, és az egész Föld eltűnt. Azférfiak háromszor is megkerülték bolygónk állhatatos társát, szorgalmasanmegörökítette pattanásos, színtelen felületét, amely tele van a robbanás krátereivelés a bombázó aszteroidák törmeléke. Nagyjából 100 kilométerről felfelé,a hold nem nagyon nézett ki. Anderst „egy elhagyatott tengerpartra emlékeztetteamit egy röplabdameccs alatt lábnyomok zúztak össze” vagy ahogy őtedd későbbre a repülésben: „a máglyák hideg parázsától elsötétített tengerparti homok”,amivel kivívta a költők gyűlöletpostáját.

Aztán negyedik pályájukon egy kinyilatkoztatás. Az Apollo 8 csillagászat előttnauts szeme, az otthon kicsúszott a horizont mögül – elég kicsi ahhoz, hogy legyenhüvelykujj törli ki.

'Istenem! Nézd meg azt a képet ott!' – kiáltott fel Anders. Mitmegpillantotta – ahogy Borman később leírta – egyszerűen „a legtöbbgyönyörű, szívbemarkoló látvány” az életükből, „olyan, amely özönlötta nosztalgia, a puszta honvágytól, ami áttör rajtuk.

„Ezt Isten látja” – gondolta Anders.

Anders felemelte a kamerát – Borman tiltakozása miatt, aki ideges voltegy előre nem tervezett fénykép készítéséről – és le is vágta a képethíressé tenné ezt a küldetést, és megváltoztatná az emberi látásmódota világ örökre.

Ahogy Fred Hoyle brit fizikus 1950-ben megjósolta, egy képamely felfedte az egész Földet az űr üres sötétjében ragyogvaszabadjára engedne „egy olyan új ötletet, amilyen erős a történelemben”. Ez az ötletma antropocénként ismert, az a felfogás, hogy az emberiség avilágot megváltoztató természeti erő. A Föld az emberi természet szorításában van.

A természetellenes világ: Versenyfutás a civilizáció újjáépítéséért a Föld legújabb korában

A legtöbben még soha nem jártak az űrben, és az iparosok minden igyekezete ellenéreés az olyan álmodozók, mint Elon Musk, legtöbbünk soha nem fog. A legközelebbiAz I've come kontinenseket átszelő járatokkal jár, és a zöld öntözést nézema sivatagban virágzó körök vagy az Északi-sarkot szegélyező havas pusztaságok.De bárki, akinek van internetkapcsolata, most már élvezheti a NASA képeités a Google Earth nézeteket. Csak huszonnégy ember hagyta el a Föld pályáját,de a műholdak milliókat tettek a bolygó kukkolójává.

Az első ilyen csoport tulajdonképpen egy televíziós közönség volt, azok, akik aEgyesült Államokban és máshol, akik 1968. december 22-én hangoltak, amikoraz Apollo 8 űrhajósai élőben forgatták a kamerát az ablakonKilátás. Amikor a Föld megjelent a televízió képernyőjén, Anders azt mondta a hallgatóságnak:– Úgy nézel magadra, ahogy 180 000 mérföldről látodtér.'

Anders nem volt különösebben vallásos ember, de egy későbbi időszakbanSzenteste sugárzott az űrből, ezzel az üzenettel hagyta el a nézőketa Bibliából a Genezis kezdő sorai: „Kezdetben teremtette Istenaz eget és a földet. És a föld formátlan volt, ésüres; és sötétség volt a mélység arcán. És Isten szellememegmozdult a vizek színén. És Isten azt mondta: Legyen világosság, ésfény volt. És látta Isten a világosságot, hogy az jó, és Isten megosztottaa fény a sötétségből.'

Mint egy kék-fehér ékszer az égbolton, a Föld csillog benneaz űr tintás sötétsége – egyetlen otthonunk. Ahogy a tükörbe nézve is lehetfeltárjuk saját hibáinkat és erősségeinket, visszatekintve a biztosított bolygóra afriss perspektíva. Mi, emberek, törékeny állatok vagyunk, mint a legtöbb élet a Földönnagyobb, mint egyetlen cella. Csapdában vagyunk, teljes mértékben az űrhajónk bolygójára vagyunk utalva;enélkül a halál kúszik be a hideg, közömbös űrből. Mégszóval, lehet, hogy nem az űr öl meg minket a végén, bár mindig ott van aesélye egy másik elpusztító aszteroida, mint amelyik véget vetett az uralkodásnaka dinoszauruszok közül. Ehelyett, mint a szovjet Lajka kutya, az első állatFöld körüli pályára kerülhet, egyszerűen egy olyan űrhajón találhatjuk magunkat, amely nemtovább támogasson minket.

Az első alkalommal a Földre vetett szem megerősítette a születőben lévőtkörnyezetvédelmi mozgalom, egyfajta társadalmi immunválasz az ipariszennyvizek, füstgázok és a modern világ egyéb romlásaia megkövesedett napsütésben tárolt bőséges energia szabadítja fel. Azkép, későbbi nevén Földemelkedés , megalázta azokat, akik látták, egy csapásrafehér felhők eltakarták az emberiség legnagyobb műveit is. A természetGalen Rowell fotós „a legbefolyásosabb környezetvédelemnek” neveztevalaha készült fénykép.'

Amikor a NASA kiadta Földemelkedés 1968-ban valaki átirányította aképet, hogy úgy tűnjön, mintha a Föld emelkedett volna a Hold horizontja fölé, minta hold és a nap általában felemelkedik a horizont fölé, ha innen nézzükFöld. De ez nem így működik a Hold körüli pályán. Valójában a Föld belopakodotta Hold bal oldala körül, a keringő űrhajóról nézve,az űrhajósok pedig függőleges ténynek látták a holdhorizontot és a Földet csakaz ürességben lebegve.

Úgy tűnik, az emberiség gyakran megszokta az efféle félreértést, változásta képet előítéleteinknek megfelelően. A közeli nézet az, hogy a Föld azegyszerűen a talaj a lábunk alatt (bár ez többnyire víz). VisszaAz 1968-as Földön zavargások, tiltakozások, sőt háborúk és merényletek is történtek. MártonLuther King Jr. és Robert F. Kennedy meghalt, a szovjet tankok pedig összetörteka prágai tavasz. Ugyanakkor hatalmas gátak rögzítették az áramlástfolyók Brit Kolumbiától Nigériáig. Luis Alvarez, aki segített építeniaz első atomfegyver, részecskékben végzett munkájáért Nobel-díjat kapottfizika, és Franciaország tesztelte első atombombáját. Charlton Heston átkozottvégén bolondok vagyunk A majmok bolygója ilyen fegyverek használatáraapokalipszis és Szaddám Huszein átvette a hatalmat Irakban. Katonai diktatúraszilárdan átvette Brazília irányítását, elindítva ezzel az erdőirtás hullámátami hamarosan látható lesz az űrből.

1968-ra a bolygó történetében is új korszak következettmódon – az antropocén, az egykor vélt egyesüléseostobán, kizárólag emberi és kizárólag természet.

Ez az új korszak továbbra is rosszul meghatározott. Lehet, hogy alig 250 éves,James Watt praktikus széntüzelésű gőzgép feltalálására datálható.Vagy akár 50 000 éves is lehet, amikor az emberek elkezdtek gyilkolnimás nagy állatokat komolyan, kezdve embertársainkkal, aneandervölgyiek. Az 1940-es években az emberek nagyon jól tudtak nyomot hagyniaz atombombák feltalálásával, amelyek egyedi emberi jeleket terjesztenekritka elemek, például a plutónium szerte a világon, és megjelölték aa világok romboló képességének kezdete. Mégis, bármilyen dátum is legyenez egy kerekítési hiba a bolygó 4,5 milliárd éves történetében.A találékonyság és a technológia révén Egy bölcs ember lett auralkodó faj a bolygón. Mélyről a föld alól, holszorgalmasan ásítjuk ki az ásító üregeket fosszilis tüzelőanyagok után kutatva, aégbolt, ahol a szüntelen égésünk során felszabaduló szén-dioxid molekuláktovább fog csapdába ejteni a hőt, mint amennyire fajunk bejárta a bolygót, mi mostvezérli azokat a folyamatokat, amelyekre egyesek még mindig természetnek gondolnak. És csak mint klímátváltás jelentette a fordulópontot a két legutóbbi korszakban – azhideg, téli pleisztocén a hosszú nyár a holocén, amikor a civilizációmegszületett és virágzott – így az ember okozta klímaváltozásunk isúj korszakos elnevezést érdemel.

A nyomaink mélyek és áthatóak. Az emberiség íregy új fejezet a Föld történetében, és lehet, hogy nem marad kerekítési hibasokáig. Bélyegünk a lábunk alatt kialakuló sziklában rejlik, aaz óceánok kémiája, a belélegzett levegő összetételében, sőtmagának az életnek a fejlődésében. Mezőgazdaság, városok és terjeszkedésa hatodik vagy talán a hetedik tömeges kihalás a bolygó történetében. Azszázadban hozott döntések segítenek meghatározni az egész bolygó útjátlegalább több tízezer éve. Ha az emberek, a növények és az állatok nemmint a 2100-as, 2500-as vagy talán 25000-es éghajlat, nekik leszünkhibáztatni. És ha az emberi civilizáció kitart, hogy láthassa ezt az éghajlatot, miel kell foglalnia egy szebb jövőt. Vannak szabályaink és vallásainkmegakadályozza a gyilkosságot, de túl kevés erkölcsi kódex vagy történet ahhoz, hogy úgy vezessenek minket, ahogy mimegkísérli túlélni és boldogulni ezen a bolygón még évezredekig.

A „mi” nem a tökéletes névmás minderre, természetesen. Nem mindannyianrészesültek ebből a világot megváltoztató átalakulásból, vagy legalábbis nemegyaránt. A legszerencsésebbek az elsődleges haszonélvezőiként híztaka környezetvédő paradoxona, ami a legegyszerűbben így szól: Ha a világa pokolba jutás, miért van olyan sok ember jobb helyzetben, mint bármely más pontontörténelem? A középosztálybeli „mi” ma már több mint egymilliárd erős – ésnövekvő. Olyan technológiákat és rendszereket hoztunk létre, amelyeket minden egyénalig látni, nemhogy felfogni, amelyek közül sok folytatja a látszólagosengesztelhetetlen munkája az erdők kiirtásának, az égbolt bemocskolásának ésbeszennyezik a tengereket, túlságosan is látható eredményekkel. Ennek eredményeként egy kúszóa végzet és az impotencia érzése áthatja sok ember elméjétminden idők legjobb helyzetű emberei. Eközben köztünk a leggazdagabb, a majdnemcsupa hím kohorsz, akik a anthropos antropocénben, aki többnyiregazdagodott meg a Föld gazdagságának gátlástalan kiaknázása révén,elkerülni ennek a szennyezésnek a legtöbb áldozatát, akiknek többsége itt éla jövő.

De az emberek az első olyan életek is, akik ennek lehetőségével átalakítják ezt a bolygóttudatosan felismerni a világ változását. A civilizációnak vanTerra magát terraformálta, többnyire akaratlanul, akárcsak a cianobaktériumokamely már jóval előttünk oxigénnel töltötte be a bolygó egét. Az öntudatlanokaz életformák jobb rendszerezési módokat fejlesztettek ki – plankton, tengeri moszat, páfrányok,fák – a mai napig fennálló rendszerek. Fejlesztett szervezetünknek nevezzükgazdaságokat, házakat és városokat épít fel, de nem is csak szennyezünkegy gáz. Nem kell úgy eltalálnunk a világot, mint egy kisbolygónak, vaktöltvepusztítást, amint azt a mai napig túl gyakran megtettük. Mi lehetünk a jó erő. Mimég mindig van választási lehetősége – és ideje megtenni.

Úgy tűnik, az anyatermészet veszíti el leginkább a vele való együttélésért folytatott csatátinnovatív gyerek. Most rajtunk múlik, hogy felnőjünk, és uralkodjunk magunkon, felismerjükhogy mi határozzuk meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a földi élet többi része virágzikvagy meghal. Ha elpusztulnánk, mint a dinoszauruszok, csak azok az állatok ésolyan növények, amelyek túlélték a rosszindulatú elhanyagolás jelenlegi uralmáthogy betöltsük a romlásaink által üresen hagyott ökológiai réseket.

És ez nem csak biológia. Az emberi gátak ötször jobban visszatartanakvíz, mint átfolyik az összes kontinens összes folyóján és patakján.Az ember alkotta csatornák új folyóként funkcionálnak, míg a természetes folyók azokcsatornákba csatornázva. A zátonyok és atollok teljes értékű szigetekké válnakmáshonnan importált vagy a tengerfenékről felszívott homok. Valami 500millió tonna alumíniumot vontak ki a földkéregbőlelég ahhoz, hogy fóliával lefedje az Egyesült Államokat – és régen mindent elkészítetta repülőgépektől a sörösdobozokig. Még 6 milliárd tonnát is gyártottunkműanyag, elég ahhoz, hogy az egész világot vékony filmbe borítsa, csak az utolsóbanvagy ötven év. Ezek nem kisebb zavarok. Van egy globálisa globális felelősség érzése nélkül, egyfajta véletlenszerű befolyás7 milliárdos tevékenységéből összegyűjtött világot megváltoztató hatásplusz egyének, akik tisztességes életet próbálnak építeni, és egy jobb életet maguknakleszármazottak.

Ahogy az Apollo 8 legénysége megmutatta, nyomot hagyunk az univerzumbana rádió- és televíziójelek is az űrbe terjednekűrrepülőgépekkel, amelyek potenciálisan rejtőzködő mikrobákat hordoznak, hogy új életet keltsenek.Ha a Kíváncsiság Rover a Marson vízbe ütközik, a Földet mikrobák szennyezikhangszerei új otthonra találhatnak. El is kezdtük a szemeteléstközeli bolygók – valamint a Föld pályája – űrszeméttel. Az űrhajósokaki azután landolt a Holdon, hogy Anders és kollégái megmutatták az utatmaradandó örökséget hagyott hátra: szemetet – a testi hulladéktól a golfütőkig.Visszamegy valaki és felveszi őket?

Az antropocénnek azonban már nincs szüksége az emberiségre, hogy rányomja bélyegétezt a jelet napról napra kitörölhetetlenebbé tesszük. Ez az új kornem csak a klímaváltozás, hanem minden megváltozik: az ég, a tenger, aföld, a sziklák, maga az élet. Még akkor is, ha holnap elpusztítják az emberiségetvalamiféle elragadtatásban ezek a változások tovább terjednénekidőn keresztül. Ha biztosítani akarjuk, hogy ez a korszak több, mint egy csapása bolygó történetében minden okosságunkra, szociabilitásunkra éstechnológia kezdi megállítani a működését akadályozó korábban önjárórendszereket, és esetleg javítani, például kiegyensúlyozni az áramlástszén a légkörbe és onnan ki.

Amint azt a következő oldalakon olvashatja, ez a munka már elkezdődött.Kezdve a globális óceánban végbement változásokkal és az utazássala föld alatt, a szárazföldön, az égen, és végül vissza az űrbeaz Apollo 8-nál is távolabbi lehetséges utakat mutatom benéhány férfi és nő megpróbál birkózni a túlméreteseinkkelszerepét a bolygón, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez az emberi korszakelviseli. Azt fogom érvelni, hogy vállalnunk kell az ezzel járó felelősségetazzal a hatalommal, amellyel az emberiség most rendelkezik. El kell kezdenünk irányítania bolygót lassan, óvatosan, tévedésnek és fejlesztésnek egyaránt helye van,de menthetetlenül.

Ez nem egy eldőlt vita. Senki, legkevésbé én, még nem tudja megmondani, mitaz emberiség helyes szerepe ebben a regénykorban van. De biztosan nema természet megőrzése tőkével N , valahogy elkülönülve az emberiségtől,vagy stagnálást hozni abban, ami az élet dinamikus áramlása volt és mindig is volt,kémia és lemeztektonika. Ez a változás kezeléséről, az alkalmazkodásról szólhozzá, és ezzel egyidejűleg növeljük civilizációnk ellenálló képességéttöbb helyet biztosítunk útitársainknak ezen az életet hordozó űrhajón.Az emberi élet ebben az új korszakban tele van szorongással. Túl sokan vannaktőlünk? Az elfogyasztott étel elpusztít minket és a bolygót? A sajátunka technológia esztelen, atomizált automatákká változtat bennünket? Éspontosan milyen hatása van ennek a technológiának magára a bolygóraa sugárhajtások, amelyek nap mint nap hegeket okoznak az égen? A versengő tolóerőbena modern életből mi veszett el? Számomra a legfontosabb kérdés: vannakkészek vagyunk még arra is, hogy megpróbáljuk jobban kezelni a bolygót?

A tét nem is lehetne nagyobb. Mint Carl Sagan csillagászhíresen megjegyezték, mindenki, aki valaha élt, minden tudásTudjuk, minden, amit valaha is szeretett, csak ezen él hihetetlenülkis bolygó az űr hatalmasságában.

Most stewardok vagyunk. Ahogy a zsoltár mondja: „A legmagasabb mennyek tartoznakaz Úrnak, de a Földet az emberiségnek adta.' Az a sáfárságszármazhat az ólból és a kórteremből, mint a disznóól felügyelője – arendetlen, lepusztult környezet, tele sárral, mikrobákkal, és csak kétfélea megafauna: mi és a disznók, amelyeket evésre nevelünk. Vagy lehetünk ilyenekstewardok, amelyek az óangol szóból származnak pontszám —ház — tele sokakkalegymásba illeszkedő részek és funkciók, amelyeket össze kell hangolni. Meg tudjuk csinálniA Föld egy igazi otthon, ugyanolyan otthon, mint más állatokkalés az elmúlt 200 000 év növényei – vagy még jobb.

Amit nyerhetünk, az nem kevesebb, mint egy tartós civilizációés a bolygónk és önmagunk szilárdabb megértése. Megérkeztünkegy új geológiai korszakban, amelyet saját magunk alkottunk. Ez lehet nagyon rossz vagy akárjó. A növekvő emberi családunk által hozott döntések határozzák megazt a jövőt. Csak egy dolog biztos: beléphetsz az antropocénbeamikor csak akarod, de soha nem mehetsz el.

Azt állítom, hogy ezért a célnak egy tartós antropocén létrehozása kell, hogy legyen,egy korszak, amely geológiai és civilizációs értelemben egy ankorszak. Ez a korszak az emberi alkalmazkodás új korszakát hirdetheti, a legnagyobbategy olyan faj ereje, amely szinte bárhol képes boldogulniennek a bolygónak az arcán.

Ezt a történetet nehéz elmesélni, mert nincs határozott kezdete vagyvége, és bárhová mehettem volna, bármit láthattam volna, hogy elmondhassam. Mindannyianelveszett a közepén. Ezért kezdtem azzal a pillanattal, amikor mielőször az űrből kapott holisztikusabb bepillantást a problémába, bár aa probléma mindannyiunkban kezdődik. Én is ezért kezdemez a felfedezőút a bolygó legnagyobb birodalmában, egy olyan helyen, aholemberi ellenőrzésen kívülinek tűnik, sőt, néha úgy tűnik, hogy megérti:az óceánok, amelyek a földkerekség több mint 70 százalékát borítják.

Az óceánra gyakorolt ​​hatásunk bebizonyítja, hogy az antropocén most, mintés hogyan nézhet ki ez a korszak. Manapság egy sci-fi alapján élünkbolygó. Ezután folytatom ennek az új geológiának a kidolgozásátkorszak, ahogy kőbe van írva. Ennek a korszaknak a létezése érvelt, lépni fogokmás utakat is megvizsgálni – a növények és állatok, vadon élő területek milyen keverékétés városok borítják a Föld felszínét – ez mérőszámot szolgáltat majd avilágot megváltoztató fajként fogunk végezni.

Végül rátérek a jövőre, és arra, hogyan készítsek jobbat, vagy alegalábbis egy kevésbé pusztító ösvény, amelyen a következő évszázadon át lehet kavarniés tovább. Most már minden cselekedetünknek van hatása, akár egy szakaszonaz energiatermelésre feláldozott földek vagy a behatoló mezőgazdasági területekaz esőerdő maradványainak leégése. Amit jelenleg hiányolunk, az az ellenőrzésmagunkat és a tudatlanságban megváltoztatott bolygórendszereket egyaránt. Eznem a világ vége. Ez csak a világ vége, ahogy mi isismerte.

Üdvözöljük az antropocénben.

Átvett A TERMÉSZETLEN VILÁG szerző: David Biello, Copyright © 2016, David Beillo. Újranyomva a Scribner, a Simon & Schuster, Inc. részlege engedélyével.